reggeli_lendület

Azt veszem észre magamon és a környezetemen is, hogy a mi generációnk egyszerűen elfáradt. És nem csak mentálisan, hanem testileg is.

Azok az emberek, akik a 90-es években születtek, szerintem egy teljesen más világban próbálnak helytállni, mint amiben a szüleink éltek.

Minket folyamatosan inger ér.

Folyamatosan látunk valamit, amit el kellene érni, meg kellene venni, ki kellene próbálni vagy amilyenné válni kellene.

1;Dolgozz sokat.

2;Keress sok pénzt.

3;Építs karriert.

4;Közben utazz.

5;Élj.

6;Bulizz.

7;Önfejlessz.

8;Olvass könyveket.

9;Meditálj.

10;Edzz heti háromszor.

11;Étkezz egészségesen.

De azért “egyszer élünk”, szóval élvezd is az életet és egyél meg mindent, amit kívánsz!

És szerintem pontosan ez az, ami teljesen kifáraszt minket.

Mert egyszerre akarunk mindent.

Szeretnénk bomba formában lenni, de közben néha jól esne megenni egy zacskó gumicukrot anélkül, hogy bűntudatunk lenne miatta.

Szeretnénk egészségesek lenni, de közben élni is akarunk.

Szeretnénk karriert építeni, de közben utazni is akarunk, élményeket gyűjteni, világot látni.

És közben ott van a való élet is.

Menj dolgozni,Főzz,Moss,Takaríts.

Intézd a dolgaidat.

Foglalkozz a családoddal.

Ha van kutyád, vidd sétálni.

Találkozz a barátaiddal.

Legyél jelen a párkapcsolatodban.

És közben próbálj meg nem teljesen szétesni fejben.

A mai világban ráadásul már nem csak az számít, hogy milyen ember vagy, hanem az is, hogyan nézel ki.

Legyen szép a hajad.

Legyen rendben a körmöd.

Legyél ápolt.

Legyen szép tested.

Járj el edzeni.

Foglalkozz magaddal.

És igen, lehet erre azt mondani, hogy “nem kötelező”, de a társadalom mégis elvárja.

Mert ha , nincs szépen megcsinálva a körmöd vagy nem vagy mindig tökéletesen összerakva, akkor nagyon gyorsan jön az ítélkezés.

Főleg nőként.

Szerintem egyszerűen túl sok szerepben kell megfelelnünk egyszerre.

Munkahely,Párkapcsolat,

Család,Külső,Barátok,

Egészség,Pénz,Jövő,Célok.

És közben sokszor már arra sincs időnk, hogy tényleg pihenjünk.

Nem csak fizikailag, hanem agyilag sem.

Mert amikor végre hazajutsz, nem az van, hogy megnyugszol, hanem azon kattogsz, hogy még mennyi mindent kellene megcsinálnod.

Mintha folyamatosan lenne rajtunk egy nyomás, hogy haladni kell. Többet kell csinálni. Többnek kell lenni.

És szerintem ezért ég ki nagyon sok ember már harminc éves korára.

Mert ebben a világban nem csak élünk, hanem folyamatosan teljesítünk.

Folyamatosan bizonyítani próbálunk.

Magunknak.

Másoknak.

Az internetnek.

A világnak.

És közben talán elfelejtünk egyszerűen csak létezni egy kicsit.

Talán ezért vágyik ma ennyi ember arra, hogy egyszerűen csak lelassíthasson.

Hogy ne kelljen mindig produktívnak lenni.

Ne kelljen mindig bizonyítani.

És ne érezzük azt, hogy ha egy pillanatra megállunk, akkor lemaradunk az életről, lemaradunk a céljainkról, vagy bármilyen fontos dologról, ami a jövőnket építené.

Ez most a tegnapi bloghoz képest egy kis”szösszenet”,viszont amennyire tűnik “nem fontosnak”annyira fontos!

Talán nem az a baj, hogy gyengék lettünk.

Hanem az, hogy egy olyan világban próbálunk helytállni, ami folyamatosan többet akar tőlünk.
Több munkát.
Több energiát.
Több figyelmet.
Több teljesítményt.

És közben valahogy mégis embernek kellene maradnunk.

Szerintem nem lusták vagyunk.
Nem motiválatlanok.
Csak elfáradtunk abban, hogy mindig mindenhol megfelelni próbálunk.

Talán ideje lenne megtanulni, hogy nem kell egyszerre mindent tökéletesen csinálni.
Nem kell mindig produktívnak lenni.
Nem kell minden nap fejlődni.
És attól még nem vagyunk kevesebbek, ha néha egyszerűen csak pihenni szeretnénk.

Mert az élet nem csak a teljesítésről kellene szóljon.
Hanem arról is, hogy néha nyugodtan vegyünk egy mély levegőt, lelassuljunk, és megéljük azt, ahol éppen vagyunk.

Anélkül, hogy bűntudatunk lenne amiatt, hogy egy pillanatra megálltunk.

Egy korty kávé…egy kis lelki fröccs és megyünk tovább!☕️☀️

Szép napot!☀️