reggeli_lendület

T.Danny,a közösségi média árnyoldala és a mai társadalom képmutatása.

Miért fontos ezt elolvasni?

Ez az írás nem egy hírességről szól,nem egyetlen emberről, és nem is arról,hogy ki mit csinál jól vagy rosszul.

Ez a blog egy sokkal nagyobb problémáról szól: A mai fiatalok lelki állapotáról, a bántalmazásról, a közösségi média hatásairól, és arról, hogyan jutnak el egyesek a lelki terhektől a menekülésig akár a drogokig is.

Nem ítélkezésnek szánom, hanem gondolatébresztésnek.

Ha végigolvasod, talán más szemmel fogsz nézni arra, amit a mindennapokban „normálisnak” látunk.

Egy ismert név mögötti emberi oldal.. : 

A mai világban rengeteg előadó kívülről erősnek, magabiztosnak és szinte sérthetetlennek tűnik, mintha minden rendben lenne az életükkel. De ha egy pillanatra megállunk, és tényleg megnézzük a felszínt, sokszor egy teljesen más valóság rajzolódik ki mögötte. Számomra T. Danny is pontosan ilyen jelenség.

A dalaiban és megszólalásaiban ott van a beképzeltség,az energia,a siker és a magabiztosság is, de közben időnként előtör egy sokkal nyersebb, érzékenyebb, emberibb oldal. Egy olyan ember képe, aki nem csak „sztár”, hanem valaki, aki nagyon is mélyen érzi a dolgokat, és aki a folyamatos nyomás, elvárások és lelki terhek alatt próbál talpon maradni.

Ez nem ítélkezés és nem támadás. Ez egy jelenség, amit nem lehet már figyelmen kívül hagyni. De a valódi probléma nem itt kezdődik, hanem sokkal mélyebben: abban a világban, amiben a gyerekek és a felnőttek együtt élnek.

Egy társadalom, ami lassan normalizálja a bántást

A mai gyerekek nem egy semleges világban nőnek fel, hanem egy olyan közegben, ahol a bántás, a kritika és a megalázás szinte napi szintű jelenség lett.

És ez nem csak a gyerekekről szól.Hanem mindenki másról is.

Ma már teljesen hétköznapi, hogy felnőttek, idősek vagy akár nyugdíjasok ülnek a telefon előtt, és idegen emberek képei alá olyan kommenteket írnak, hogy:

„csúnya vagy”, 

„értéktelen vagy”, vagy olyan mondatokat, amelyek már konkrétan emberi méltóságot tipornak. :

„Bárcsak eltűnnél”, 

„bárcsak ne is léteznél” és még sorolhatnánk.

Ha egy felnőtt így viselkedik, akkor milyen jogon várjuk el, hogy a gyerekek másképp viselkedjenek?

A gyerekek ezt tanulják el  és ezt ismétlik.

A gyerekek nem a semmiből lesznek ilyenek. Ők másolnak. Mindent.

Azt látják otthon.

Azt látják az interneten.

Azt látják a felnőttektől.

Ha egy gyerek azt látja, hogy a szülő folyamatosan másokat kritizál, megszólja a kinézetet, a ruhát, a testsúlyt vagy a stílust, akkor ez lesz számára a „normális”.

És akkor nem meglepő, hogy később ő is ezt fogja csinálni.

A bántalmazás már nagyon korán elkezdődik.

A bántalmazás már rég nem ott kezdődik, hogy „az iskolában csúfolják egymást”.

Ez már óvodában elkezdődik :

Te szemüveges vagy

Te nem tudsz szépen beszélni

Te buta vagy

Nem játszunk veled

Te nem jöhetsz velünk

Neked nincs szép ruhád…

Ezek elsőre ártalmatlannak tűnnek, de egy gyerek számára ezek az első repedések az önbizalomban ,ami bizony ilyen hamar elkezdődik..

Ezeket sajnos saját magam tapasztaltam,hallottam,láttam!

Iskolában ez tovább erősödik:

Miért nincs márkás cipőd?

Miért nincs iPhone-od?

Te szegény vagy

Csúnya vagy

A szüleid csórók 

És innen indul az, hogy a gyerekek elkezdik az értéküket tárgyakhoz mérni.

A lelki bántalmazás csendes rombolása..

Ezek lassan beépülnek, és megváltoztatják azt, ahogyan valaki saját magára néz és ebből lesz később az önbizalomhiány, a szorongás, a depresszió vagy a bezárkózás.

A közösségi média, nem enged kiszállni!

Régen volt határ: iskola után vége volt. Ma nincs vége.

A telefon mindig ott van.

A komment mindig ott van.

A vélemény mindig ott van.

A gyerekek pedig nem tudnak kilépni ebből a térből.

Így eljön a menekülés a valóságból és  itt jelenik meg az alkohol, a cigaretta, a füves cigi és a drogok világa.

Nem mindig lázadásból. Sokszor csak menekülésből.

Csak egy buli.

Csak egyszer.

Csak kipróbálom.

De a valóság sokszor így néz ki:

alkalom → rendszer → hétvége → hétköznap → függőség

Innen pedig nagyon nehéz visszajönni.

Testi és lelki következmények:

Testileg :

idegrendszeri károsodás

szívproblémák

alvászavar

étvágyvesztés

szervek károsodása

Lelkileg :

szorongás

depresszió

pánik

agresszió

érzelmi üresség

függőség

Ez nem életstílus. Ez leépülés.

Egy konkrét példa  és ami mögötte van :

Mint ahogy láttuk videókban és interjúkban is, T. Danny esetében nem egy „rossz háttérből jövő” emberről beszélünk. Egy sportolói családi háttérből érkezett, ahol alapvetően stabil környezetben nőtt fel.

Viszont a karrierrel együtt jöttek a lelki terhek, az érzelmi csalódások és azok a nyomások is, amelyeket kívülről sokan nem látnak.

Fontosnak tartom azt is leírni, hogy amikor róla beszélek, egyáltalán nem azért hozom fel példának, hogy bárki a drog vagy alkoholfogyasztását lássa követendőnek. Ezt semmilyen formában nem tartom jó példának.

Sokkal inkább azért beszélek róla, mert számomra egy jó szívű, érzékeny lelkű ember benyomását kelti. Személyesen nem ismerem őt, így természetesen csak azt tudom megfogalmazni, amit kívülről látok, de általában jól érzékelem az emberek valódi személyiségét, és róla is az jön le számomra, hogy egy szerethető, jólelkű srác.

Az is látszik rajta, hogy keresi a boldogságot, akár a kapcsolataiban is, viszont egy ismert embernek ez sokkal nehezebb. A hírnévvel együtt jár az is, hogy sokan nem feltétlenül magát az embert látják benne, hanem a nevet, a sikert, a pénzt vagy a figyelmet. Emiatt nagyon nehéz lehet kiszűrni azokat az embereket, akik valóban őt szeretik azért, aki belül.

Éppen ezért szerintem nem a hibáit vagy a rossz döntéseit kell kiemelni az életéből, hanem azt az utat, amit bejárt. Fiatalon ért el komoly sikereket, de ezek nem csak úgy az ölébe hullottak. Rengeteg munkát, kitartást és energiát tett abba, hogy ott tartson, ahol most van!

De sokan ezt nem látják ,csak a végeredményt!

Szerintem nem a droghasználatát kell példának tekinteni, hanem azt, hogy hitt az álmaiban, dolgozott értük, és megmutatta, hogy kemény munkával nagyon sok mindent el lehet érni az életben. Emberileg és előadóként is sok érték van benne és inkább ezek azok a dolgok, amelyekből érdemes inspirációt meríteni.

Ugyanakkor abból is érdemes tanulni, amin keresztülment. Hiszen hiába van meg valakinek a siker, a pénz, a lehetőségek, a család vagy a barátok támogatása, attól még ugyanúgy el lehet veszni lelkileg. A Maszk mögött című videóban is látszik, hogy milyen emberek állnak mellette, és mennyi mindenen mentek vele együtt keresztül,ilyen igaz barátok nagyon ritkán adatnak meg valakinek.

És talán ebből kell a legnagyobb tanulságot levonni: hogy a drogok valójában nem oldanak meg semmit. Sőt, még annak az embernek is tönkretehetik az egészségét és az életét, akinek látszólag mindene megvan. Elég csak arra gondolni, hogy ma már maszkot kell viselnie, mert annyira károsodott az orra. Ez önmagában egy olyan példa, amiből érdemes tanulni.

Nem követni kell ezt az utat, hanem megérteni belőle azt, hogy az egészség és a lelki béke sokkal fontosabb bárminél. Nem a drog az érték egy ember életében, hanem az, amit felépít, amit adni tud másoknak, és az, ahogyan képes talpra állni a hibái után is.

Ne menekülj a problémák elől!

A probléma nem tűnik el attól, hogy elmenekülsz előle.

Ha ma bedrogozol és jól érzed magad, az nem megoldás.

Másnap ugyanaz ott lesz. Egy hét múlva is.

Felnőttek vagyunk. Nekünk kell megoldani a problémáinkat.

Szerelmi csalódás mindenki életében van. Ez nem kivétel, ez része az életnek és mégsem mindenki fordul önpusztítás felé.

A legtöbben ilyenkor nem leépülnek, hanem építkeznek :

edzés

önfejlesztés

célok

karrier

utazás

új élmények

Nem a menekülés a megoldás, hanem az építkezés.

A drog nem old meg semmit.

A bántás nem tanít semmit.

A menekülés nem gyógyít semmit.

Lehet, hogy egy pillanatra könnyebb lesz, de hosszú távon minden rosszabb lesz.

És talán ez a legfontosabb gondolat:

Nem az számít, hogy mi könnyű most, hanem az, hogy mi épít később.

És őszintén, erről a témáról órákig, napokig, sőt talán regényeket tudnék írni. Annyi minden van benne, annyi gondolat, annyi történet és kimondatlan dolog, amit még ki lehetne bontani, hogy ez akár már nem is egy blog, hanem egy teljes könyv lenne.

És valahol azt érzem, hogy ez még csak a felszín.

Ha szeretnétek, szívesen írok még erről más nézőpontból is, még mélyebben, vagy akár teljesen más irányból is. Csak jelezzétek vissza, hogy van-e értelme tovább boncolgatni ezt a témát, mennyire volt érthető, vagy mennyire volt hosszú.

Őszintén remélem, hogy senkiben nem okoz ez bántást, inkább gondolatokat indít el, és talán egy kicsit segít más szemmel nézni az emberekre, a fiatalokra, a bántásra és arra, hogy milyen könnyen lehet valakit belülről összetörni.

Ha csak egy valakiben is elindítja azt, hogy egy kicsit kedvesebben szól másokhoz,vagy jobban odafigyel arra, mit mond, már nem volt hiába.

Egy korty kávé…egy kis lelki fröccs és megyünk tovább!

Szép napot!☕️☀️